„A kincset a szívében hordozza az ember.” – Neumannos tizedikesek Erdélyben
Beszámoló:
Május 5-9-ig részt vettünk a Határtalanul programban, melynek köszönhetően ellátogathattunk Erdélybe, ahol csodálatos élményeket szerezhettünk. Péntek hajnalban indultunk az iskolától, és már a buszban nagyon jó volt a hangulat. Amint átléptük a határt, célba vettük első megállónkat, Nagyváradot. A nagyváradi római katolikus templomban megtekinthettük Szent László hermáját és az ereklyét, valamint meghallgathattuk az első kiselőadásokat, amelyeket a kirándulásra készített az osztály. A Királyhágón átkelve eljutottunk Erdély szívébe. Következő állomásunk Kolozsvár, itt városnézés volt a program. Estefelé megérkeztünk első esti szállásunkra, Székelyszentlélekre. Másnap nyomban reggeli után indultunk is Csíkszeredába, ahol legelőször a szállást kerestük meg, hogy aztán teher nélkül kezdjünk bele a városnézésbe. Erdélyi barátaink vállalták, hogy körbevezetnek minket. A város fő látványosságát, a reneszánsz kori Mikó-várat is megtekinthettük. Délután felzarándokoltunk a csíksomlyói búcsú színhelyére, és útközben gyógynövényeket gyűjtöttünk.
Vasárnap sikerült rámozogni az izomlázra, hiszen egy egész napos túrán vettünk részt. Megnéztük, honnan ered a Maros, megemlékeztünk a Madéfalvi veszedelemről, libasorban körbejártuk a lélegzetelállító Békás-szorost és megpihentünk a Gyilkos-tónál. Elfáradva, de tele élményekkel értünk vissza a hotelhez aznap este. Hétfőn ismét csatlakoztak hozzánk a Márton Áron Gimnázium tanulói, így indulhattunk is a torjai Büdös-barlanghoz. A változatosság kedvéért itt is meg kellett másznunk egy hegyoldalt, hogy eljussunk a barlanghoz. Akinek volt hozzá kedve, kipróbálhatta a kénes lábfürdőt, utána mentünk is tovább. Délután ellátogattunk a Márton Áron Gimnáziumba, hogy megnézzük, hol tanulnak erdélyi barátaink. Kertészkedtünk az iskola udvarán, és még egy közös focimeccs is belefért az időnkbe. Ezután kezdetét vette a táncház, majd könnyes búcsút vettünk a székelyektől. Vacsora után szinte azonnal elaludtunk, hiszen nagyon kimerített minket a sok kaland.
Kedd reggel összepakoltunk, és megkezdtük a hazautat. Útközben megálltunk Korondon, ahol tradicionális, kézműves dolgokat vásárolhattunk, valamint Parajdon és Tamási Áron sírjánál is. A Királyhágó tetején szünetet tartottunk és megebédeltünk, ezután újult erővel folytattuk az utazást. Érdekes módon a határ után mindenki kicsit élénkebb lett, hiszen éreztük, hogy már nem sok kell ahhoz, hogy otthon legyünk. Nagyon jó volt újra látni a szüleinket és a saját ágyunkban aludni, de ha újra meg kellene tennünk ezt a kirándulást, mindenki benne lenne. A csodás élményeket, amiket ott kaptunk, nem cserélnénk el semmi pénzért.
A programot a Határtalanul! pályázat (HAT-16-03-0027) 2 139 600 forinttal támogatta.
