„What we learn with pleasure, we will never forget.” (Alfred Mercier)
2018-05-11
Erasmus+ ExpertICTize, azaz hogyan váljunk digitális szakértőkké?
2018-05-26

HAT-17-03-2017-00134 – Határtalanul 2018 – Építsünk hidat a szívekhez

Print Friendly, PDF & Email

Iskolánk a tavalyi évben immáron harmadszor nyerte el az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Határtalanul pályázatot. A pályázat célja Magyarország és Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna, Szlovénia vagy Horvátország magyar tannyelvű vagy magyar tagozattal/osztállyal rendelkező gimnáziumaiban tanuló diákok közösségi együttműködésének támogatása. A Neumann Gimnázium és testvérintézménye a Márton Áron Gimnázium hagyományosan jó kapcsolata lehetővé tette, hogy vendégül láthassunk egy egész osztályt, és bemutathassuk a gyerekeknek közvetlen környezetünk és Magyarország természeti és kulturális értékeinek legjavát.

A csereprogram három fő modulból és több kisebből épül fel. Az első felvonásban a 10D osztály Nagykőrösre utazott el egy kétnapos kirándulás keretében, ahol az Arany János Múzeum felkeresésével jobban megismerhettük az egyik legnagyobb költőnk életének legfontosabb korszakát. Nagykőrös csodálatok irodalmi miliője mindannyiunkat elbűvölt. Az utazás második napján Kecskemétre látogattunk. A Cifra palota a város ékeként tündökölve nemcsak külső, de belső értékeivel is elkápráztatott minket. A szecessziós építészet hazai nevezetessége frissen felújított állapotban várja az ide látogató turistákat. Ám itt a művészet nem csak a falakon érhető tetten. Értékes kiállítások teszik még tartalmasabbá az itt töltött órákat. Az egész csoport kedvence az a modern művészeti tárlat volt, mely a Hét főbűn tematikájára támaszkodva meghökkentő installációkkal próbálta feltárni az emberi lélek és a bűn mélységeit.



Mindannyian nagy örömmel és bizakodással vártuk az április 11-ét, amikor sor kerülhetett a pályázat második felvonására. Szerda este a Pozsonyi úti kollégium parkolójában topogtunk, mikor begördült a hatalmas aranyszínű busz a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjaival, és kísérőtanáraikkal Mátyás Gabriella tanárnővel és Péli Bálint tanár úrral. Az első este az ismerkedésé és a közös élményszerzésé volt, amit elősegített a közösen elfogyasztott kollégiumi vacsora is. Másnap reggel felkerekedve az Érsekkertben találkoztunk az egri diákokkal. Az áprilisi kánikulában a virágzó fák között vonultak a csodálkozó székely diákok, sorra levetvén meleg kabátjaikat, pulóvereiket. Mi persze bizonygattuk, hogy Egerben minden nap ilyen pompásan verőfényes. A rövid belvárosi séta közben diákjaink teljesen spontán módon ( 🙂 ) rövid helytörténeti előadásokat tartottak az egyes épületekhez kötődően. Az Eszterházy térre érkezve csodálták meg a gyerekek az évszázadok óta farkasszemet néző Bazilika és a Líceum fenséges épületeit. Belépve az egyetem nagykapuján személyes élményemet felhasználva mutattam be a különleges akusztikájú aulát, ahol a diákcsapat boldog-mókás csettintgetésbe tört ki, demonstrálva a fizika törvényeit. A vidám délelőtt a Varázstoronyban tetőzött, ahol játékos szerkezetek mutattak be furcsaságokat a természet világából. Az egri várba látogatva testközelből tapasztalhattuk meg egy korabeli páncélsisak ellenálló képességét egy szablyával szemben, mikor a helyi várvédő vitéz az egyik székely diák fején próbálta kicsorbítani fegyverét.

Délután a diákok a Neumann János Gimnáziumba érkezve egy rendhagyó képzőművészeti projektet valósítottak meg. Újrahasznosítható szemétből szobrokat készítettek – Építsük meg a jövőnket – mottóval. Az elkészült munkákat iskolánk aulájában kiállítottuk. Harmadik napon Budapestre utaztunk, ahol az Országos Széchenyi Könyvtár alkalmazottai vezettek körbe a legérdekesebb lezárt részlegeken. Ezután egy városnézéssel zártuk a napot. A kultúra mellett a természeti értékek bemutatása is fontos tényező volt a túra során. Sokat töprengtem azon, vajon mit mutathatnánk mi a Tündérkertből érkező csíki diákoknak, vajon mit szólnak majd a mi kicsiny Mátránkhoz. A túra kezdetén érezhető is volt valami zavart udvariasság barátainkban, ahogy végig-sétáltak a mátrafüredi Kallók-völgyén.

Megismerkedtek Vidróczky betyár kalandos történetével, és legendás megmenekülésével is. A második mátrai megálló a sástói biológiai rezervátum volt. Felhágva a több mint 50 méteres olajfúrótoronyra ki-ki vérmérséklete és tériszonya függvényében tekinthetett körül a Mátraalja vidékén. A hegyre felemelkedvén úgy érzem lélekben is megemelkedtünk, egymáshoz közelebb léptünk. Mátraháza a Magyarok Nagyasszony kápolnának ad otthont, ami a magyarországi ferences szerzetesek főtemploma. A sikerült bebocsáttatást nyernünk zárt templomba, sőt az egyik Márton Áronos diák még az orgona mögé is bepattanhatott. Miután előre bocsánatot kért a „dalválasztása” miatt, legnagyobb meglepetésünkre az Ismerős Arcok Nélküled című dalát kezdte énekelni. „Mi egy vérből valók vagyunk” énekeltük a dalt együtt, a szétszakított Magyarország emlékére állított templomban. Talán így nyert új jelentést az a pillanat is, mikor a kékesi toronyba felkapaszkodva 1014 méter alacsonyan körbe-tekinthettünk, de mindannyian sokkal távolabbra láttunk, és sokkal magasabb hegyek közelségét éreztük.

Elérkezett a hazautazás napja is, és éreztük, hogy nem csak szép tájakat ismertünk meg, de egymás lelkébe is betekinthettünk egy kissé az elmúlt néhány napban. Felidézve az élményeket az tölt el legjobb érzéssel, hogy nemsokára újra találkozhatunk barátainkkal, és Székelyföldön megmutathatjuk diákjainknak azt a csodát, amit az együvé tartozásunk jelent oly sok határon túl élő honfitársunk számára.

Barna Viktor